|
|||
Öngyilkos lett a Félelem és reszketés Las Vegasban szerzője - Hunter S. Thompson |
|||
|
Öngyilkosságot követett el vasárnap a Colorado állambeli Woody Creekben Hunter S. Thompson amerikai Ãró-újságÃró, A Pokol Angyalai, valamint a Félelem és reszketés Las Vegasban cÃmű kultuszkönyvek szerzÅ‘je, a gonzo-újságÃrás alapfigurája. A 67 éves Ãró, akinek holttestét fia találta meg, valószÃnűleg lÅ‘fegyverrel végzett magával - közölte Colorado szövetségi állam rendÅ‘rségi szóvivÅ‘je. Az öngyilkosság körülményei, háttere nem ismertek, és Juan Thompson kérte a sajtót, hogy tartsák tiszteletben a család magánszféráját, amelyre apja is mindig kényes volt. Thompsont az amerikai új stÃlusú újságÃrás egyik legjelentÅ‘sebb irányzata, a "gonzo" megteremtÅ‘jének tartják, amely nemcsak újszerű témaválasztásában, hanem nyelvezetében is erÅ‘sen kötÅ‘dött a 60-as évek "ellenkultúrájához", a korszak szabadság-eszményeihez, kábÃtószeres kÃsérleteihez, és a publicistát a sztorik nélkülözhetetlen részévé tette. Az Ãró 1937. július 18-án született a Kentucky állambeli Louisville-ben. ÚjságÃrói pályafutását 1956-ban kezdte, szabadúszóként számos neves lapnak dolgozott, köztük a Time-nak, a The New York Herald Tribune-nak és a Rolling Stone-nak, amelyben 1972-ben Richard Nixon elnök választási kampányáról Ãrt azóta klasszikussá vált cikksorozatot, majd 1974-ben a lap saigoni tudósÃtója is volt a vietnami háború utolsó idÅ‘szakában. 1965-ben csatlakozott a Pokol Angyalai (Hell’s Angels) motoros bandához, és az egy évvel késÅ‘bb róluk Ãrt könyv a korszak egyik legfontosabb dokumentumregénye lett. Nemcsak a banda életét, eszméit, a motorok szinte vallásos tiszteletét mutatta be, hanem azt a félnomád életformát is, amelyet Thompson a Vadnyugatot meghódÃtó pionÃrok szellemiségéhez hasonlÃtott. Ugyanakkor kendÅ‘zetlen módon és nyelvezettel mutatta be a csoport alkohol- és kábÃtószer-imádatát, erÅ‘szakosságát is. E függÅ‘ségek Thompson életét is végigkÃsérték, ennek legismertebb lenyomata volt az 1972-ben megjelent Félelem és reszketés Las Vegasban cÃmű könyv, amelybÅ‘l 1988-ban Terry Gilliam készÃtett filmet Johnny Depp-pel a fÅ‘szerepben. Neki magának is többször meggyűlt a baja a hatóságokkal. Közel 40 évvel ezelÅ‘tt valóságos sokkélményként élte meg az amerikai olvasóközönség azt a könyvet, amelyet egy huszonéves fiatalember Ãrt a Pokol Angyalai (Hell,s Angels) motoros bandában eltöltött életérÅ‘l. Az Angyalok ezt követÅ‘en többször is halálosan megfenyegették a szerzÅ‘t, de átkuk nem érte el: Hunter S. Thompson, az amerikai "gonzo" újságÃrás atyja, lÅ‘fegyverrel végzett magával. Az alkohol, a drog és a fegyverek voltak Thompson végzetei: számos könyvben Ãrt függÅ‘ségeirÅ‘l, évtizedek óta gyűjtötte a puskákat, pisztolyokat, büszke tagja volt a befolyásos Nemzeti LÅ‘fegyver Szövetségnek, sÅ‘t, 1970-ben kis hÃján seriffnek választották a Colorado állambeli Aspenben a Szörnyszülött-hatalom Pártja (Freak Power Party) szÃneiben. 2000-ben életveszélyesen megsebesÃtette munkatársát, miközben puskával próbált elkergetni farmjáról egy betolakodó medvét. Most azonban maga ellen sütötte el utoljára a fegyvert. A Pokol Angyalaitól a Disznó generációig A gonzo születése A gonzo-ban a személytelen tudósÃtó elÅ‘lép és a riportázs, sÅ‘t, a történet egyik önálló szereplÅ‘jévé válik, személyessé téve az Ãrás hangvételét. A gonzo a szépirodalmat közelÃti olykor, nem ritkán ironikus, tele van popkulturális és politikai referenciákkal. A New York Times mai száma magát Thompsont idézi: "Senki sem tudja pontosan, mi a gonzo, de úgy hangzik, mint valami jelzÅ‘." Thompson az amerikai légierÅ‘nél szolgált Floridában, amikor sportújságróként kezdett dolgozni, sporteseményekrÅ‘l tudósÃtott a légierÅ‘ lapja számára. 1958-ban szerelt le és megmaradt az újságÃrásnál, kisebb helyi lapoknak dolgozva. A Thompson-legendárium szerint egy határidÅ‘ szorÃtásában született meg a gonzo műfaja. A Kentucky DerbyrÅ‘l kellett volna tudósÃtania egy magazinnak, ám - ahogy egy Playboy interjúban vallotta - semmi nem jutott eszébe. "Elkezdtem kitépkedni a lapokat a jegyzetfüzetembÅ‘l, beszámoztam és elküldtem nekik. Biztos voltam benne, hogy ez lesz életem utolsó cikke, amivel valaha is megbÃztak" - emlékszik Thompson. Ehelyett az történt, hogy a szerzÅ‘t levelekkel és telefonokkal bombázták, a szövegét pedig úgy emlegették, mint áttörést az újságÃrás történetében. Thompson Ãgy idézi vissza az élményt: "Mintha belezuhantam volna egy liftaknába, aztán sellÅ‘k közt egy medencében kötöttem volna ki." InnentÅ‘l kezdve semmi sem mentette meg attól, hogy amerikai ellenkulturális hérosz legyen. Hunter Stockton Thompson, aki 1956-tól dolgozott szabadúszó újságÃróként a Time magazintól a Rolling Stone-ig, ahhoz az új publicista nemzedékhez tartozott, amely alapjaiban rázta meg az amerikai sajtót: Norman Mailerrel, Tom Wolfe-fal, Susan Sontaggal, Joan Didionnal a "New Journalism" megteremtÅ‘je volt, és Å‘t tekintik a "gonzo" stÃlus legnagyobb alakjának. A "gonzo" nemcsak témaválasztásában, hanem a hagyományos újságÃrói nyelvezettÅ‘l merÅ‘ben eltérÅ‘, kötetlenebb, nyersebb, a 60-as évek "ellenkultúrájához", annak szabadságeszményeihez, életfilozófiájához és a különbözÅ‘ kábÃtószer-kÃsérletekhez kötÅ‘dÅ‘ stÃlust képviselt. Ez az irányzat nálunk a rendszerváltás idején, a Magyar Narancsban honosodott meg. Az Ãró egész munkásságát áthatotta a dokumentarizmus. "A fikció alapja a valóság, hacsak nem tündérmeséket Ãrsz" - nyilatkozta két évvel ezelÅ‘tt. Nem véletlen, hogy 1972-ben Å‘ Ãrt cikksorozatot a Rolling Stone-ban Richard Nixon elnökválasztási kampányáról. A Watergate-ügy által elsöpört elnököt Thompson "az amerikai jellem sötét, gyógyÃthatatlanul erÅ‘szakos oldala képviselÅ‘jének" nevezte. Két évvel késÅ‘bb ugyancsak a Rolling Stone megbÃzásából utazott Saigonba, hogy megörökÃtse a dél-vietnami rendszer végnapjait, a háború utolsó szakaszát. KiszámÃthatatlansága miatt azonban elég sok fejfájást okozott kiadóinak is szerkesztÅ‘inek, nemegyszer tettlegességig fajultak vitái Jann Vennerrel, az RS fÅ‘szerkesztÅ‘jével, aki mindenáron húzni akart túl terjedelmesnek tartott Ãrásaiból, máskor viszont egyszerűen felvette az elÅ‘leget egy-egy riportra, amit végül soha nem Ãrt meg. Szókimondása gyakran okozott felzúdulást, de cikkei gondolkodóba ejtették az olvasókat. Christopher Lehmann-Haupt Ãrta róla 1973-ban a The New York Times-ban: "Lehet, hogy Thompson néha hÃján van a jó Ãzlésnek, lehet szégyellni, hogy nem úgy látja Amerikát, ahogyan azt nagyanyáink látták, de a maga Å‘rült módján mélységesen aggódik demokráciánkért". Hunter S.Thompson élete utolsó évtizedeiben is folytatta kellemetlenkedéseit. Éles szatÃrában Ãrta meg a 80-as évek "yuppie"-világát Disznó-generáció cÃmmel, 1993-ben önéletrajzot adott ki, az Egy politikai drogfüggÅ‘ vallomásait, ezt követte a 2000-ben megjelent az 1968 és 1976 közötti korszakot felölelÅ‘ Félelem és rettegés Amerikában: egy törvényen kÃvüli újságÃró brutális odüsszeiája. Tavaly megjelent utolsó munkája George Bush elnököt vette célba Vérsport: a Bush-doktrÃna és a némaság modern történetének lefelé menÅ‘ spirálja cÃmű könyvében.
|